Csekét először 1181-ben említi egy oklevél, melyből kiderül, hogy a település névadója valós személy, egy erdőőr volt. A Szatmár-előtag csak 1907-től különbözteti meg más, azonos nevű falvaktól. A 15. században már létezett egyhajós, gótikus téglatemploma, melyet egy 1808-as leírás szerint freskók díszítettek.

Hogy mikor tért át a lakosság a református hitre pontosan nem tudni, azonban a templomot hitük szerint átformálták, majd 1729-ben egy 24 öl magas (1 öl=1.82 m) fa harangtornyot építettek hozzá. Az elzártsága ellenére is török és labanc dúlta, kolera pusztította falu 1865-ben leégett, régi temploma és a híres torony is a tűz martaléka lett. 1869-ben készült el a ma is álló egyháza, a tornyot azonban csak 1920-ra tudták befejezni. A Kölcsey-család már korábbról birtokosa volt Csekének, a 17. századtól pedig az egyházközség klenódiumai példát adnak arról, hogyan gondoskodott egy földesúr a birtokán lévő templomról.

Kölcsey Ferenc, aki itt lévő kúriájában írta meg a magyarság himnuszává lett költeményét, maga is része volt a gyülekezet életének. Ennek emlékét őrzi a templomtérben elhelyezett családi címer, és a költő arcképe. Kölcsey rokonai által megőrzött relikviákat, amelyek hűen idézik meg alakját, a látogató megtekintheti a Művelődési házban kialakított emlékszobában.

A településre látogatók a templomhoz közel találják Kölcsey sírját is, halálának 100. évfordulóján újra temették, márvány síremlékét a temető legmagasabb helyére építették.

Körülötte körös-körül a nevezetes csónak alakú fejfák alkotta református temető 1000-nél is több sírjele sorakozik. Sokan és sokféleképpen próbálták megfejteni a tölgyfából faragott, leginkább egy csónak orrához hasonlatos fejfák titkát. Minden csónak alakú fejfán a következő rövidítés áll: A.B.F.R.A. Azaz: A Boldog Feltámadás Reménye Alatt nyugszanak itt a halottak a temető 1776-os felszentelése óta, a szépen gondozott sírkert pedig az egy irányba tekintő titokzatos sírjeleivel továbbra is mutatja az élők és holtak ma is jelen lévő kapcsolatát.